Drozdik Orshi, Nádler István, Fehér László, Soós Tamás, Szőnyei György, Molnár Sándor // Tendenciák a 80-as évekből
A kiállítást megnyitja: Fehér Dávid művészettörténész, a KEMKI igazgatója
A megnyitó időpontja: 2025. május 7., szerda, 18:00
Az Einspach & Czapolai Fine Art örömmel mutatja be Tendenciák a 80-as évekből című csoportos kiállítását, amely a galéria művészeinek munkáiból válogatva a transzavantgárd és az új szenzibilitás fogalmaihoz kapcsolódóan a magyar művészettörténet rendszerváltást megelőző időszakának egyik legizgalmasabb, legimpulzívabb korszakába nyújt betekintést.
A nemzetközi porondon az 1980-as évek fordulóján jelent meg az 1970-es évekre kimerülni látszó avantgárdművészetével szembeforduló, transzavantgárdnak nevezett irányzat. E fogalmat, amely az alkotói törekvések rendkívül széles skálájának összefoglalására szolgál, a neves olasz művészettörténész, Achille Bonito Oliva használta elsőként 1979-ben. Lényegében minden olyan mű ebbe a kategóriába sorolható, amely keletkezését tekintve új (vagyis többé-kevésbé a 80-as években született), de koncepcióját tekintve a múltat idézi. A tág jelentésű terminus elválaszthatatlan létrehozójának művészetszemléletétől. Oliva szerint ugyanis a 70-es évek derekán válságba került a **. század összes avantgardista törekvésének vezérmotívuma, az állandó megújulás eszméje. A transzavantgárd szellemiségben alkotó művészeket a továbblépés lehetősége helyett sokkal inkább a visszapillantás kezdte el foglalkoztatni: festményeiken a művészettörténet különféle periódusaiból (manierizmus, klasszicizmus, romantika, expresszionizmus) vett idézetek bukkantak fel. A megidézett előképeket e művészek rendszerint mélységesen személyes szemszögből írták át és értelmezték. Az is gyakran előfordult azonban, hogy nemcsak a megidézett előképek származtak a múltból, hanem az átírás és az értelmezés stílusa is.
Az új szemlélet teoretikusa Magyarországon Hegyi Lóránd volt, aki Oliva transzavantgárd fogalmából kiindulva, annak megjelenésével egy időben igyekezett értelmezni, definiálni a jelenséget. Új Szenzibilitás címen kiállításokat rendezett, amivel nem egy új stílus, hanem egy új alkotói attitűd magyarországi megjelenését akarta bemutatni. Az Új Szenzibilitás Hegyi tipológiája szerint az avantgárd modernitásával, expanzionizmusával, konceptualizmusával szemben rezignált, introvertált, érzékiségre törekvő alkotásokat teremt. A magyarországi festészetben az 1980-as évek művészetét a szubjektív historizmus és a radikális eklektika jellemezte, a különféle előképek és stílusok elemeiből megkomponált festészeti produktumok az egyéniség kultuszát hirdették. Az akkoriban ismét divatossá vált festészetet a gesztusszerű ábrázolás és az erőteljes kolorit jellemezte. Magyarországon az új szemlélet a fiatal, pályakezdő és az idősebb, befutott avantgárd művészek munkásságát egyaránt jellemezte: a Hegyi Lóránd által rendezett kiállításokon Borbás Klára, Halász Károly, Kalmár István, El Kazovszkij, Keserü Ilona, Korniss Dezső, Nádler István, Pincehelyi Sándor, Tandori Dezső, Záborszky Gábor, Kelemen Károly, Ádám Zoltán, Birkás Ákos, Bullás József, Cseszlai György, Koncz András, Mazzag István, Mulasics László, Nádler István, Ősz Gábor, Pollacsek Károly, Sebestyén Zoltán, Soós Tamás, Szőnyei György, Szörtsey Gábor, Bak Imre, Fehér László, Károlyi Zsigmond, Klimó Károly, Koncz András, Kovács Attila, Szirtes János munkái voltak láthatók. De az Új szenzibilitás művészeinek alkotásai képezték a Frissen festve és az Eklektika '85 című kiállítások gerincét is. A budapesti tárlatok mellett az újfestészet képviselői közül Bak Imre, Birkás Ákos, Kelemen Károly, Nádler István műveit az 1986-os Velencei Biennálén mutatták be, Fehér László pedig az 1990. évi Velencei Biennálén vált nemzetközileg is ismertté.
A Hegyi kiállításain bemutatott művészek közül a galéria jelen kiállításán Nádler István, Fehér László és Soós Tamás ez időszakban készült munkáiból, a galéria előterében pedig az ebben az időszakban szintén aktív, de 1978-ban előbb Hollandiába, majd onnan New Yorkba „emigráló” Drozdik Orshi műveiből tárunk a nézők elé egy-egy válogatást.
//Zsikla Mónika//
//////////////////////////////
ENG
Orshi Drozdik, István Nádler, László Fehér, Tamás Soós, György Szőnyei, Sándor Molnár // Tendencies from the 1980s
Opening speech by: Dávid Fehér, art historian and director of KEMKI
Opening date and time: Wednesday, 7 May 2025, 6:00 pm
Einspach & Czapolai Fine Art is pleased to present Tendencies from the 1980s, a group exhibition, which offers an insight into one of the most exciting and impulsive periods in Hungarian art history before the regime change, with a selection of works by the gallery's artists, related to the concepts of the trans-avantgarde and the new sensibility.
In the late 1980s, a movement known as the transavant-garde emerged internationally, offering a contrast to the avant-garde art that seemed to have exhausted itself by the 1970s. The term, which encompasses a wide range of artistic approaches, was first coined by the renowned Italian art historian Achille Bonito Oliva in 1979. Essentially, any work that was created in the 1980s but drew on past influences in its concept can be classified under this label. The broadness of the term is closely tied to the artistic vision of its creator. According to Oliva, the mid-1970s marked a crisis in the idea of constant innovation, which had been a central theme of 20th-century avant-garde movements. Artists working in the transavant-garde style became more focused on looking back rather than forging ahead. Their paintings often referenced various periods in art history—such as Mannerism, Classicism, Romanticismand Expressionism—and were typically reinterpreted from a deeply personal perspective. However, it wasn't just the imagery from the past that influenced these works; often, the style of transcription and interpretation itself was rooted in historical approaches.
In Hungary, the theorist of this new artistic perspective was Lóránd Hegyi, who, building on Achille Bonito Oliva’s concept of the transavantgarde and contemporaneous with its emergence, sought to interpret and define the phenomenon. Under the title "newsensibility", he curated a series of exhibitions—not to introduce a new style per se, but to present the rise of a new creative attitude within the Hungarian context.
According to Hegyi’s typology, the new sensibility stood in contrast to the modernist avant-garde with its expansionism and conceptualism, fostering instead a mode of creation marked by resignation, introspection, and a pursuit of sensuality. In Hungarian painting of the 1980s, this manifested as subjective historicism and radical eclecticism—artworks composed from a fusion of historical references and stylistic elements, celebrating the cult of individual expression. The renewed popularity of painting during this period was characterised by gestural representation and a bold, expressive use of colour.
In Hungary, this new outlook was shared by both emerging young artists and established figures from the avant-garde. Among those featured in Hegyi’s exhibitions were Klára Borbás, Károly Halász, István Kalmár, El Kazovszkij, Ilona Keserü, Dezső Korniss, István Nádler, Sándor Pincehelyi, Dezső Tandori, Gábor Záborszky, Károly Kelemen, Zoltán Ádám, Ákos Birkás, József Bullás, György Cseszlai, András Koncz, István Mazzag, László Mulasics, Gábor Ősz, Károly Pollacsek, Zoltán Sebestyén, Tamás Soós, György Szőnyei, Gábor Szörtsey, Imre Bak, László Fehér, Zsigmond Károlyi, Károly Klimó, Attila Kovács, and János Szirtes.
The works of new sensibility artists also formed the backbone of landmark exhibitions such as Freshly Painted (Frissen festve) and Eclecticism '85 (Eklektika ‘85). Alongside the Budapest exhibitions, key representatives of the new painting movement—Imre Bak, Ákos Birkás, Károly Kelemen, and István Nádler—were featured at the 1986 Venice Biennale, while László Fehér gained international recognition at the 1990 Venice Biennale.
From the group of artists showcased in Hegyi’s exhibitions, the present gallery exhibition includes selected works from the period by István Nádler, László Fehér, and Tamás Soós. Furthermore, we present a selection of works by Orshi Drozdik, who was active during the same era but emigrated in 1978—first to the Netherlands, and later to New York—where she continued her artistic practice.
//Mónika Zsikla//
Also check out other Arts events in Budapest, Exhibitions in Budapest, Fine Arts events in Budapest.
