A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület által szervezett következő Freud Café előadásban a pszichoanalízis gyakorlatát övező közkeletű hiedelmeket és félelmeket igyekszik eloszlatni Schmelowszky-Forgách Anna pszichoanlaitikus, bemutatva a modern pszichoanalízis hatásmechanizmusát, és az erről való gondolkodás változásait.
Hogyan hat a pszichoanalízis? Hitek és tévhitek - Kísért-e még
Freud szelleme a szakma felett?
Előadó: Schmelowszky-Forgách Anna pszichoanalitikus
Az előadást Kőszeg Sára vezeti fel, az azt követő beszélgetést pedig Felházi Anett
moderálja.
Absztrakt
A pszichoterápia még mindig sokak számára misztikus, idegen. Gyakran szembesülhetünk azzal a tévhittel, hogy a pszichológus belelát a lelkünkbe, tud olvasni a gondolatunkban, és ha ezt tagadja, azzal is csak azt a benyomást erősíti, hogy ez egy olyan titkos klub, amiről nem szabad beszélni (#fightclub).
Ez a fajta misztikum a pszichoanalitikus módszert még inkább körüllengi. Az ősz szakállú, pipázó, legalább 60-as, sokat hallgató, a dívány mögött néha talán el is szundító terapeuta, aki azt gondolja, hogy minden tudás birtoklója, okosan hümmögve világosítja fel a pácienst a problémái okáról. Kizárólag a szexuális és az agresszív késztetéseiről. Feleslegesen hosszú éveken keresztül, azon kiválasztottak számára, akikben még él a vakhit, hogy ennek a múlt századból véletlenül itt maradt, méltatlanul idealizált módszernek van még létjogosultsága.
Szerencsére a hit nem vak, korunk pszichoanalitikus gyakorlata pedig nem hasonlít ahhoz, amit fent vázoltam.
A pszichoanalitikusra már nem objektív megfigyelőként tekintünk, aki mint egy üres vászon fogadja be a páciens rávetített tartalmait, aki pusztán csak megfigyel és értelmez.
A terapeuta sem mentes saját tudattalan késztetéseitől, személyes
életeseményei, érzelmei, preferenciái ugyanúgy hatnak a kapcsolatra, mint a pácienséi. A terapeuta és páciens egy aszimmetrikus kapcsolati diádot alkot, ahol az interszubjektív
történéseken keresztül történik a gyógyulás.
Az analitikus egyszerre válik a páciens korábbi fontos kapcsolatait képviselő tárggyá és valós személlyé az áttétel-viszontáttétel mezőjében. Ebben a Winnicottal szólva átmeneti térben elevenedhetnek fel azok a múltban megélt kapcsolati élmények, melyek forrásai lehetnek a páciens aktuális életében megélt gyötrődésnek, elakadásnak, szorongásnak, rossz hangulatnak. Az éveken-évtizedeken keresztül, a fontos kapcsolatainkban átélt kapcsolati félresiklások, traumák, fájdalmak érthető módon komplex lelki nehézségeket okozhatnak, mely jelenségek neuropszichológiai hátteréről is egyre többet tudunk.
Ahhoz, hogy ezek a makacsul fennálló nehézségek oldódni tudjanak, hosszabb és megfelelően intenzív, ezúttal már reparatív kapcsolati történésekre van szükség. A heti 3-5 alkalmas, fekvő helyzet segíti elő azt, hogy a hétköznapok során fennálló realitás-közeli állapot oldódjon, lehetőséget teremtve arra, hogy a tudat számára zavaró, ezért elhárított, ezzel együtt a pozitív irányú változás kerékkötőjévé vált kapcsolati működések ebben a
biztonságos, megértő-megtartó-reflektív térben felszínre kerülhessenek.
Az analitikus pedig bár megéli ezeket az érzelmileg telített kapcsolati felhívásokat, ezúttal nem úgy reagál rá, ahogy a páciens saját múltbeli élményei alapján ezt elvárná. Ez a tapasztalás egyszerre kelthet megkönnyebbülést és megrökönyödést.
A változás ezért sem olyan egyszerű, mert érthető módon ragaszkodunk az ismerőshöz, egyben a biztonságoshoz, akkor is, ha az esetleg kevésbé harmonikus életet biztosít a számunkra.
A pszichoanalitikus folyamat tehát egy izgalmas kihívás, kaland, ami Freud fantasztikus innovációja nélkül nem valósulhatott volna meg. Szelleme velünk van, de talán már egyre kevésbé kísért.
Bízom benne, hogy az előadás végére a hallgatóság is átfogóbb képet kaphat a kortárs pszichoanalízis mai gyakorlatáról.
FREUD CAFÉ– ÉLŐ (és online is követhető)
A program a Magvető Café közreműködésével valósul meg.
