Kedves Vándortárs!
Bruttó tizenegy évig, 2008 és 2019 között készült Dante Poklából írt, ám napjaink társadalmi jelenségeire - és rejtetten a saját életemre - tett utalásokkal is átszőtt, az épp megszólaló szereplők függvényében számos versformát felvonultató színdarabom, az Inferno Dantis. Azóta a színházak a megjelentetést, míg a kiadók a színpadraállítást szabták az együttműködés feltételéül. Volt rendező, aki fel-, majd eltűnt, a döntő többség pedig válaszra sem méltatta megkeresésemet. Úgy tűnt, a darab is mehet a fiókba, verseim zöme mellé.
Édesanyám, László Rózsa közben időről időre duruzsolta a fülembe, hogy ha senki nem viszi színre, csináljam meg felolvasószínházi megoldással; ha nem találok rendezőt, legyek én, hisz a "könyv nélküli könyvdrámát" számos, leíró jellegű utasítással láttam el, melyekre lehetne alapozni. Mindig csak nevettem vagy bosszankodtam, hisz a rendezés külön szakma, hogy jövök én ahhoz.
Mama tavaly novemberben meghalt. Nekem pedig egyre inkább szöget ütöttek a fejembe a tanácsai. Márciusban a Facebookon toboroztam csapatot magam köré barátokból és ismerősökből: megalakult az AnDante Társulat. És egyedül édesanyám - valamint engem szintén mindig biztató nagybátyám, a 2021-ben eltávozó László Dénes - nem láthatja majd, amint 2025. szeptember 6-án, szombaton, várhatóan 18 órakor - bárminemű változást időben jelezni fogunk! - bemutatjuk a darabot a budapesti Szabolcsi Bence Zeneiskolában. Felolvasószínházzal. A rendezésemben. (Ekkor leszek negyvenéves és egynapos - máshogy tenném ezt emlékezetessé, mint szegény Domján Edit.)
Vallom, hogy Dante mi mind vagyunk. A hatalmas műveltségű költő, filozófus és politikus nem feltétlenül - az élet hol sötét erdején, hol napos tisztásain átutazó, kétkedő, tépelődő vándor viszont mindenképp. Számomra a p/Pokol sem más, mint vívódásaink, az akár persze külső harcokból fakadó, belső küzdelmeink, kételyeink jelképes alakokkal megelevenedő világa, mely senkinél sem ugyanolyan, ám a közös pontokon sokan magunkra ismerhetünk. Remélem, Te is beszállsz velünk a nehéz, de jutalmat ígérő tájakon átvezető...
...matchboxba. Igen, jelen esetben - metaforák sűrű dzsungelében - ez a közlekedési eszköz tűnik a legképletesebbnek. Miért is? A fent ecsetelt kiegyezések miatt. Társulatunk legamatőrebb tagja épp a szerző-rendező, de egy kivétellel a többiek sem a szakmában/-ból élő profik: se pénz, se idő, hogy állandó előadást rendezzünk díszlettel, jelmezzel, betanult szöveggel, biztos helyszínnel, bérletszerű dátumokkal, a résztvevőknek pedig gázsival. Ez az előadás - melyből tán még jövő tavasszal várható egy repeta - vállaltan "játékautó". Egy matchbox, mely szeretettel várja a "fékezhetetlen agyvelejű" mérnökzsenit - színigazgatót, rendezőt, kritikust, újságírót, mecénást -, aki a nézőtéren ülve megsejti, mit lehetne kihozni belőle. És megkeres. És tárgyalunk. És megépíti belőle Az Autót.
A jegyértékesítés részleteiről - miként sok más tudnivaló kapcsán is - később szolgálunk információval. Addig arra kérünk minden kedves Érdeklődőt, hogy jelezze részvételi szándékát - akár létszámot is mellékelve kommentben vagy önálló bejegyzésben -, hogy felmérhessük, hogyan viszonyul a helyigénylés az intézmény befogadóképességéhez (kb. 115 fő). Célunk, hogy Mindenki velünk tarthasson, aki elszánja magát.
Kedves Vándortárs, Pokolra fel! Avagy le. Vagy ki tudja, hátra van-e az előre. A lényeg, hogy végül közösen kijussunk a napvilágra.
/Faragó Dániel/
FRISSÍTÉS (2025. augusztus 6.): elindult a "jegyértékesítés"! A belépőváltás módja az előzetes átutalás, ennek oka a helyszíni pénzmozgás elkerülése, illetve a várható létszám minél pontosabb felmérése. Aki eljön - de csak, aki eljön! -, kérem, az alábbi címen utalja át a szerény büfét is magában foglaló, 3 000,- forintos összeget. További részletek ugyanitt, illetve az esemény falán.
https://4fund.com/hu/es3dzz
|
