Wiccák, pogányok, újpogányok, furcsák és mások....
Emlékeztek még, amikor erre az útra léptetek, hányan tartottak titeket furcsának, másnak, akár ijesztőnek? Emlékeztek, milyen volt gyerekként kilógni a sorból? Milyen volt, amikor alig játszott veletek valaki, mert máshogy néztétek a világot? Amikor örültetek, ha legalább egy embert találtatok, aki nem néz hülyének? Aki nem akar zárt osztályra küldeni? Milyen volt ezredjére is elmagyarázni, hogy nem, a pentagram nem a sátánisták jele, nem, nem áldozunk kecskét a hátsó kertben, és nem, nem idézünk démonokat unalomból. Milyen sokunkat nézte a saját családjuk teljesen kattantnak?
Most pedig már ott tartunk, hogy némi nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, amikor azt kellett magyaráznom, nem vagyok bolond, attól, hogy látok dolgokat, vagy olyat tudok, amit más nem. Azokra az időkre, amikor azért tettem sok dolgot (sok nagyon jó emberrel együtt), hogy a pogány, újpogány, wicca közösséget Magyarországon ne nézzék valami sátánista szektának.
Ma már ott tartunk, hogy szeretném, ha ez lenne a legnagyobb problémánk. Ott tartunk, hogy lassan mindenki, aki más, a gyűlölet útjába kerül.
Van Terry Pratchettnek egy „mifelénk” sokat emlegetett idézete:Egy boszorkány természetes csoportmérete: egy. ("A witch’s natural size for a coven is one.")
Mindig is igaznak tartottam, és mélyen azonosultam vele. Ugyanakkor azt gondolom, itt az ideje, hogy felidézzük: az, ami eleinte mások számára gyengeségnek tűnt, most az erősségünkké vált.
Maradjon az alapegység az egy, de átmenetileg egymás mellett, egymásért egy :) ezen a júniusi napon. Sétáljunk azon az úton most is, amin eredetileg indultunk. Csináljuk azt, amiben a legjobbak vagyunk. Tarts velünk, ha nyugodt, de akár erősen örvénylő is vagy, mint a víz. Ha pusztító és dinamikus, de akár otthoni meleget is adó, mint a tűz. Ha könnyű és szabadságot adó, vagy akár végtelenül tomboló, mint a levegő. Ha stabil és sziklaszilárd, de akár mindent megremegtető, mint a föld. És tarts velünk, ha minden egyben vagy a káosztól a tiszta és megfoghatatlan tudatosságig, akár az éter.
Sokan, sok évig álltunk ki egymásért, ideje, hogy kiálljunk mindenkiért.
Sétálj velünk egy jót, ha szívesen lennél a „saját közegedben”, miközben képviseled azt, ami az életed alapja: a szabadság.
Kiaran
