Megnyitó: 2025 október 9. 19:00
A kiállítást megnyitja: Bozó Ádám zenei performanszal
Megtekinthető: 2025 október 9 – október végéig
Helyszín: Alibi Szalon
1122 Budapest, Városmajor utca 33, 2. Emelet 3, Kapucsengő: 64
Lucerna (lat.) – jelentése: gyertya, mécses, lámpás; gyertyaláng
A pupilla fekete korongjában a feltárulkozás és a fénybekényszerítettség kettősége parázslik: nem tudom biztosan, vagy csak érzem a zsigereimben, hogy néznek – nincs mit tenni ellene. Ez az élmény a tekintetben sűrűsödik össze, amely szimultán kényszerít és leplez. Az ember sokszor úgy cselekszik, mintha láthatatlan volna, miközben belül szorong attól, hogy bármelyik pillanatban lebukhat.
E kettősség köré épülnek a Lucerna képei, amelyek a figyelő tekintet elől való rejtőzködés és a fényben való megmutatkozás vágyának ellentmondásos állapotát tárják elénk. A sötét nem kulissza, egynemű háttér, hanem egyfajta eredet – előlépni egyet jelent az önazonosság kockázatával. Alternatívaként a voyeur tekintete töri szét a biztonságos viszonylatokat. A testek egyszerre tűnnek fel a sötétből és esnek szét abban – mintha önfeledt, kikapcsolt tudatokként jelennének meg, kitett helyzetben. Szinte nevetséges rábukkanni a rejteni való helyzetekre, viszont a tőlünk kívül álló, de mégsem idegen tettek ereje beszippantja mind a figyelem tárgyát és a kukkolót.
Ez a kettősség nemcsak a képeken jelenik meg, hanem a néző pozíciójában is: aki szemlél, óhatatlanul a voyeur helyzetébe csúszik. A kémlelő tekintet egyszerre szégyenkezik és sóvárog a rejtegetni való látvány után. A testek nem kínálják magukat, mégis feltárulnak – a látvány nem explicit, hanem sejtető, érzékeny, sőt sokszor diszkomfortos. A felfedő fény így nem pusztán megvilágít, hanem magába szippant: felébreszti a vágyat, hogy visszatérjünka láthatatlanság biztonságába, vagy épp arra késztet, hogy birtokba vegyük, és szerencsét próbáljunk a lehetőségeivel.
