Sok szeretettel hívom és várom útitársaimat, Telihold estéjén, Hang élmény-fürdőzésre.
Az elfedett sebek felvéreznek
Nagyon sokan tévednek, akik azt hiszik, hogy a kapcsolat kizàròlagos megtartó ereje a szeretet és az elfogadás, emiatt kikerülik a sebek, sérülések, traumák feltárásàt. A sebesült embernek elsősorban nem elfogadásra, hanem sebkezelésre van szüksége. Ugyanez történik a fizikai sérülés estén is. Az első az ellátás (ha kell műtét), a második az ápolás.
A legnagyobb megtartó és stabilizáló erő a sebek megnyitása és folyamatos tisztán tartása, ami egy életre szóló feladat. Ez azt jelenti, hogy aki mélyen elrejti a sebeit az kapcsolatilag veszélyeztetett állapotban van. Ugyanis minden kapcsolatban vannak kritikus pillanatok, megmérettetések és hibázások, amikor nehéz szembe nézni a saját felelősségünkkel. A kilépés, menekülés egyszerűbbnek tűnik, a benne maradás nehéz, mert ilyenkor az elfojtott, az elleplezett sebek felvéreznek. Minden olyan helyzetben, ahol a sebesültet valós vagy vélt bántás éri a sebek felnyílnak és menekülésre vagy támadásra késztetnek. Az elrejtett és betemetett seb aknamező, amely bármely kritikus pillanatban robbanhat.
A rejtőzködés kötőszövete a szégyen, amely elzár a tisztító, friss áramlástól. Amikor bezárul valaki, növeli a távolságot és csökkenti a tisztánlátást. Gyakran a megszégyenüléstől való félelem hatására, olyan mennyiségű stressz hormon szabadul fel a prefrontális kéregben, hogy a gondolkodás szinte lehetetlenné válik és mindent kitölt a menekülés gondolata. Ez egyfajta lefagyás, ami akkor aktiválódik, amikor az alapsérüléshez hasonló veszélyhelyzet keletkezik. A megsebzett lélek a szégyen előli rejtőzködés miatt már nem tudja pontosan elkülöníteni egymástól a valós és a vélt kritikus helyzeteket. A párkapcsolatok tömkelege esik darabokra a vélt támadás vagy a védekező bántás miatt. A sérült és önismeretileg nem feldolgozott ember minden kritikus helyzetben a bezárulást vagy a menekülést választja, így nincs esélye a kiegészülésre.
Nagyon fontosnak tartom megértenünk, hogy egy traumatizált világban élünk. Gyermekkorban mindannyian sérülünk, ami egyben a fejlődésünk lehetősége is, mert a feldolgozott sérülés erőforrássá válik és segíti a tudatos jelenlétet. A fel nem tárt és elfedett sebek veszélyeztetik a tisztánlátást és tudattalan indulatokat szabadítanak fel.
Egy sebet meg lehet gyógyítani, de sérülésmentessé válni lehetetlen. Az élet velejárója és a fejlődés feltétele a folyamatos önmagunkon végzett munka és az aktuális elakadásaink minél mélyebb feltárása. Emiatt a problémaérzékenység, a problématudat, a sebek kezelése, a sebtisztítás fenntartása, a nyitottságunk és a mentális egészségünk feltétele. Aki azt gondolja magáról, hogy rendben van és túl van a megmérettetéseken, az elveszett.
Sárvári György
Hozzájárulás: 9000 Ft
Számlaigényléshez, kérem előre elküldeni az adatokat.
