Hol ér össze az irodalom és a pszichológia?
„Csak én írok, versemnek hőse: semmi.” – Kovács András Ferenc
Miért gondolhatjuk azt, hogy misztikus verset írni, festeni, a semmiből valamit teremteni? Milyen a művészember temperamentuma, és mivel magyarázható a „zsenikultusz”?
A beszélgetés során figyelmet fordítunk a személyiség és az alkotói folyamat lehetséges összefüggéseire, beszélünk a sztereotípiákról és hiedelmekről. A művészeket tényleg magas fokú öntörvényűség és harcosság jellemzi? Mitől érzékenyülnek el, mitől félnek? Talán az sem biztos, hogy konkrét válaszokat találunk rá – az irodalom széles és tág horizont, mindig egy kis szeletét sikerül felkutatni. Hogyan lesz a félelemből, boldogságból, szorongásból anyag? A művészember nem feltétlenül különlegesebb, talán csak jobban hallja, amit mások sejtésként hordoznak.
Az előadók JAKOBOVITS KITTI tanácsadó szakpszichológus, irodalomterapeuta, a PTE Elméleti Pszichoanalízis Doktori Iskolájának hallgatója (első könyve 2021-ben jelent meg Irodalomterápia címmel) és PAPP-SEBŐK ATTILA Móricz Zsigmond-ösztöndíjas költő, viselkedéselemző, mesterszakos pszichológushallgató, tagja a Fiatal Írók Szövetségének. Első verseskötete Káté címmel ősszel érkezik a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában.
„Igen ám, de mi ád felvilágositást affelől, hogy mi a müvészi alkotás? Jellemző, hogy minduntalan összevétették a szépet a müvészivel, holott egymáshoz semmi közük. Hiszen egyként szépek lehetnek a legkülönbözőbb dolgok: csendes füzesek, magas és alacsony leányok, lovak, egy könyv kiállitása, futballmérközés. Mert minden, ami formában való, az vagy tetszik, vagy nem tetszik. Tehát a müalkotás is vagy tetszik, vagy nem tetszik, mint bármimás, – azaz a szépség elméletével attól jutottunk a legtávolabb, amit meg akartunk közeliteni, t.i. attól, hogy mi a müvészet.” – József Attila
