Őseinkről mesélnek az állatok és a boszorkányok

Őstörténetünk nem csak foglalkoztat minket, de viharokat is kavar. A vihar mindegyik oldalán a tudomány neves doktorai állnak, időnként éles jelzőkkel illetve egymást. Sajnos őstörténetünk olyan mint a futball és mások gyermekének nevelése, mindenki úgy érzi, jobban ért hozzá... Szintén sajnálatos, hogy a legtöbb tudományágnak megvannak a határai... A történészek csak írott forrásokra támaszkodhatnak, s a domináns népek történelme mögé nehéz belátni, a régészek "kultúrákban" gondolkodnak, s az archeológiai leletekre ritkán van ráírva, milyen nyelven beszélt készítője, Létezik nyelvcsere, s a finnek, nyenyecek és lappok, nyelvrokonok, akárcsak a svédek és indiaiak...
Már az is érdekes kérdésfelvetés, hogy ki a magyar? Különböző értelmezésben különböző őstörténet bontakozik ki...
A szerző, bár amatőr módon, de kevésbé szokványos megközelítéssel keresi a választ a kérdésre: honnan jöttünk, kik vagyunk? Meséinkben, legendáinkban megjelenő állatokat és boszorkányokat kérdezi kultúránk gyökereiről.