A kerekasztal résztvevői: Dr. Széplaki Gerda esztéta, Dr. Áfra János költő, szerkesztő, műfordító, Egervári Júlia képzőművész, művészetpedagógus, Bollók Csaba filmrendező, Dr. Virág Ágnes művészettörténész
A képen: Alina Szapocznikow Desszert című sorozatának részlete, 1970-es évek
Hogyan változott az emberi test jelentése a művészetben? Milyen módon tükrözi a test ábrázolása az adott kor betegségekhez, szenvedéshez és gyógyuláshoz fűződő viszonyát? Ezekre a kérdésekre keresik a választ szakértő meghívottaink egy különleges kerekasztal-beszélgetésen (Magyar Tudomány Ünnepe). Helyszín: egri Líceum, 312
A 15-16.században a test elsősorban az Istené, a közösségé: a betegség pedig büntetés, próbatétel. Gondoljunk csak a pestisábrázolásokra! A reneszánsz végére mindez személyesebbé válik: Michelangelo Rondanini Pietájában már az emberi szenvedés jelenik meg, mint mély, egyéni tapasztalat. A 19. században az orvostudomány veszi birtokba a testet – az ábrázolás fókuszába a pszichológiai, társadalmi és nemi konstrukciók kerülnek. A művészet pedig a rituálé helyett egyre inkább a kritikai reflexió és kommunikáció eszköze lesz. A modernizmusban a test az egyéni lét szenvedését jeleníti meg, míg a 20. század végére már a társadalmi hatalmi viszonyok és identitásharcok terepévé válik. A 21. században a test fogalma radikálisan átalakul: már nem statikus forma, hanem mozgás, folyamat, biológiai és anyagi jelenlét. A művész a saját testének "használatán" keresztül egy performanszban vagy természetművészeti akcióban a saját "gyógyulási" folyamatait is erősítheti; felmutathatja a természet-ember kapcsolatot a saját testén, az érzékelésen keresztül; szomatikusan kapcsolódhat önmagához, helyhez, anyagokhoz és másokhoz.
A test művészeti reprezentációjának története így egyben lenyomata annak, hogyan gondolkodik az ember önmagáról, a saját testéről, közösségéről – és a világról, amelyben él.
Also check out other Entertainment events in Eger.
