Cziffra György a 2. világháborút követő években a szórakoztató zene pesti lokáljait éppúgy belülről ismerte, mint a Rákosi-korszak börtönvilágát. A komolyzenei koncertszínpadoktól hosszú évekig kényszerűen távol maradt, ám 1954-ben szinte diadalmasan tért oda vissza. Az 1956-os emigrációig tartó két évben az ünnepelt és elismert művészek sorába emelkedett, az időszak megkoronázására pedig 1956. február 9-én került sor, egy igazán színes és sokféle stílust felvonultató zeneakadémiai szólóesten. Molnár Antal ekkor így írt róla: „Cziffra nem egy pianista, hanem típusa a zongoristának, ő a zongoraművész, ahogy álmaiban elképzelheti a szakértő”. Hetven évvel később Balázs János Cziffra – sokáig utolsó zeneakadémiai – szólóestjének műsorával lép fel, és bízhatunk abban is, hogy az egykori ráadások sorából, többek között Cziffra saját átirataiból is megszólaltat majd néhányat.
Rameau: a-moll szvit
Scarlatti: A-dúr szonáta
Couperin: Le tic-toc-choc, ou Les maillotins
Marais: Pièces de viole, 1. kötet – 1. (d-moll) szvit » 24. Rondeau (zongoraátirat)
Turrini: g-moll szonáta » 1. Presto
Beethoven: C-dúr polonéz, op. 89
Mozart: 8. (a-moll) zongoraszonáta, K. 310
Liszt: Consolations (1. változat) » 4. (Desz-dúr) consolation
Rahmanyinov: g-moll prelűd, op. 23/5
Balakirev: Iszlamej – keleti fantázia
Balázs János (zongora)
Sorozat: Legendás koncertek
You may also like the following events from Zeneakadémia / Liszt Academy:
